Első felvonás vége!

Sziasztok! :D

A mai nappal vége számomra az érettségi írásbeli részének!!! Hát, azt kell, hogy mondjam, hogy a biosz... ez kritikán aluli volt emberek. Ha valaki írt még emeltet, erősítsen meg, de ilyen nehéz talán még sose volt. Én megírtam minden előző emeltet és mind jobban sikerült és gyorsabban.. Áh. Eddig valahogy egálban voltak a könnyebb és nehezebb feladatok, de most! A 9 feladatból csak az esszé volt "könnyű" (abból is csak az egyik) szóval örül mindenki, mint majom a farkának, ha meg lesz a 30% és azzal az 50 + pont.. :S Én is sajnos. Katasztrófális volt, pedig azt hittem, hogy mindenre felkészültem, de nem. Nem azt kérdezték, ami nehéz, hanem azt, aminek semmi értelme.... pl. egy tudós 600 uncia földbe ültetett egy fát, amit előtte kiégetett és kiszárított aztán desztillált vízzel locsolt, aztán a cserepet lezárta kilyuggatott ólmozott vaslappal és így növelte. kérdés: Arisztotelészben hittek még akkor, ami szerint a levegő felfelé száll, ahova való, miért helytelen a megállapítás? (nem így volt a kérdés, de körülbelül ez a kategória.....) Full értelmetlen, hülye, logikátlan és néhol még nehéz kérdések voltak, én a fejemet fogtam végig, de a többiek is. Az orvosira készülők közül, az is, aki a SOTE előkészítő legjobb záróvizsgáját tette, közölte, hogy "akkor ennyi az orvosiról" már az első kérdésnél. Ajánlom, hogy nézzétek meg az idei érettségiket, tanulságosak. Akik pedig jövőre érettségiznek, lehet hasznot is húznak ebből, mert nehéz után könnyű év szokott jönni. ;) Bár ki tudja Rózsika mit kavar egy év alatt még. -.-"

A programról annyit, hogy mint láthattátok, frissítettem a FRISS pontot, miszerint 20-án jön fejezet! Ezt igyekszem is tartani, bár holnap egész nap konzultáción vagyok, aztán szerenádon, tehát a csütörtök kiesik, de péntek-szombat összehozom! :D Remélem valaki még vár és figyeli az oldalt! ;) Örülnék pár lelkesítő kommentnek majd! Előszóban annyit, hogy lesz sok Jen-Damon (és Aaron), de jön még egy nagy meglepetés, ami sok gondot okoz majd! :P

Köszönöm az eddigi türelmeteket, remélem jó fejezetet tudok összerakni vasárnapra, hogy kicsit kárpótoljalak benneteket és hogy legyen pofám még időt kérni, mert sajnos a szóbelik még csak most jönnek! (:S)

Pusssssssz nektek és szép napot! <3U.

Harci helyzet 2...

Szépjóestét/reggelt/napot... :)

Háááááááááááááááát, túl is vagyok 5ből 4en! :D Az első kettőről már beszámoltam nektek, így hát most jön a töri és az angol. Hát a töri előtt, ne tudjátok meg, milyen ideges voltam. Az egy dolog, hogy szombat este óta nem aludtam egy normálisat, de szerdán nagyon kész voltam idegileg, de végül is nem sikerült rosszul, sőőőt! :D A magyar és az angol után a töri volt a legjobb. Egyedül a matek nem ment jól... :/ Na, de mindegy. Az angol se volt túl bonyolult, csak a harmadik hallgatásos feladattal volt 1-2 kisebb gondom. :))

Most van 4 napom, de sajnos írni még nem lesz időm, mert a keddi bioszra kell készülnöm, ami mind közül a legnehezebb lesz, mert abból emeltezek. :/ Majd szurkoljatok nagyon! 

Egyébként biztos van, aki olvassa Orchidée blogját is, és az örülni fog, mert jövőhéten mindketten visszatérünk! ;)

Pusssz és már csak egy kis türelmet kérek! <3U.

Harci helyzet...

Sziasztok!

Na, csak hogy jelezzem, MÉG ÉLEK! :D A magyaron szerencsésen túl vagyunk és bár a szövegértés elég geciség volt, így is a 40-ből lett legalább 30 pontom. A szövegalkotás meg szubjektív, tanártól függ, szóval meglátjuk, de azt sem érzem olyan rossznak és 20 pont már van belőle, ha jó a helyesírásom, 20 a max a tartalomra, de ha csak 10-et kapok, már az is jó és még jár valamire 10 pont, ha abból is elérek valamit, már jó. Meg majd lesznek a szóbelik, amikkel a felhúzni, nem lerontani ezt az "eredményt". 

A matek már egy más tészta, mert kb. mindent kérdeztek, amit utálok és ami nem megy, de a nem hivatalos javítás szerint, kb 50 pontom biztos van. :)) Mindent, amiért 1-2-3 pont járt, azt elb*sztam, és minden, amiért 7-8 járt hibátlanul megoldottam. xD Mindegy, van ez így, meg majd hivatalos úgyis kiderül később, az a mérvadó nem ez.

Most meg húzok vissza olvasni, mert én nem tudom, hogyan érdemes készülni a törire, időm sincs már igazán, de a magyar történelmet átolvastam honfoglalástól napjainkig, és nem felejtem el vinni az Atlaszom! Ám azt álmodtam az éjjel, hogy a kommunizmusból felelek, szal ha ezt egy előjelnek vesszük az jó, mert legalább egy olyan téma, amiről friss a tudásom és tudok róla beszélni. xD 

Imádkozzatok értem, pénteken jelentkezem!!!! 

Pussssz <3U.

u.i.: már van az egész lakásba internet, nekem is külön, szal soha többé nem lesz olyan gond, hogy nem volt net, vagy gép... ^^

Info.

Sziasztok.

Csak egy kis helyzetjelentésre futja az időmből.... :( 

Holnap kezdődik az érettségi... Remélem páran majd gondoltok rám és szurkoltok is egy kicsit! (Minél jobban sikerül, annál jobb lesz az írói teljesítményem is! ;) :P )

Fejezetet sajnálom, hogy nem hoztam, de még mindig csak a harmadikos törikönyv felénél járok (1848 M.o.), a bioszból hátra van az etológia és az ökológia, magyarra-angolra semmit nem készültem és matekból még mindig vannak nagy fekete foltok a fejemben, mint pl. a függvények.. :S Szóval, fogalmam sincs, hogy mi hogyan fog menni, csak reménykedni tudok.... :/

15-én túl leszek a biosz emelten is, utána esküszöm hozok egy fejezetet, mielőtt nekiállok kidolgozni a tételeket! :D És majd valamit kitalálok nektek kárpótlásul is! :P

Na ennyi volt mára, Pusssz nektek. <3

Szösszenet...

Sziasztok. 

Hát, nagyon sajnálom, hogy nem jött a kiírt időpontban fejezet, de nem jutott rá időm. Nem magyarázkodom, tudjátok jól, mik az okok erre... 

Hogy beszámoljak azért egy kicsit arról, hogy mégis hol járok, elmondom, hogy a nyelvvizsgám írásbeli része sikerült, a szóbelin viszont 5%-al megbuktattak. Sokak szerint, azért, hogy még 1x elmenjek és befizessem, mert gondolják ez nagyon sok embernek fontos érettségi előtt. Igazuk is van, mi 4en voltunk barátok, akik egyszerre mentek, ebből 3-an buktunk meg valamelyik részvizsgán, de csak 1ikünk próbálja meg még egyszer, ugyanis pont az írásbeli érettségik idejére esik a következő szóbeli vizsga időpontja...

Na erről ennyit. A fejezet csak a fejemben van meg (de azért ez haladás) és azt még megkapjátok az érettségi előtt, mert annyi időt csak ki tudok majd magamból szuszakolni. 7-8-9-10-15-én vizsgázom írásban mindenből, szóval legközelebb max máj.20-án jövök majd fejezettel, de csak eggyel, maximum kettővel, mert utána június 11-én van a biosz emelt szóbelim és utána 18-29 között (ez még nincs beosztva) a közép szóbelik. Amint vége a közép szóbeliknek ígérem visszatérek, gőzerővel és a Wild Fox végig lesz írva szeptemberig. (kommentektől, látogatottságtól függetlenül...)

Ezt csak azért írtam végig (és köszönöm, ha elolvastad) mert nem akarok zsákbamacskát árulni és hiába váratni titeket. Ami biztos, hogy Júliustól rendszeresen jövök majd a fejezetekkel, (lehet heti kettővel is,) mert akkor már csak lovagolni és dolgozni fogok. :D

Remélem megvártok, kitartotok mellettem és velem együtt visszatértek majd az oldalra, ameddig pedig nem vagyok jelen, gondoltok rám és szurkoltok majd nekem az érettségin. ^^ A részvizsgák, vagy egy-egy nagyobb szakasz után majd természetesen jelentkezem és beszámolok arról, hogyan is sikerült.

Pussszi nektek és köszönök minden támogatást. <3

Tizenhetedik fejezet – Véletlen

Sziasztok!

Na, itt a fejezet, amire szó szerint is oly rég óta vártok... :D Nem lett túl extrán megírva, de az esemény a lényeg úgyis. ;) (ebben az esetben biztos) Nagyon várom a kommenteket, jókat, rosszakat egyaránt. Egyébként nagyon köszönöm, elértük a 10000-es látogatottságot! ^^ <3 (haladunk.. ;P)

Ellenőrizve nincs, most fejeztem be reggel... Szóval a hibákért bocsi. :$

Azt hiszem, mára nincs is más, kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek és majd igyekszem a következővel! 

Pussz

            Egész éjjel cikáztak a fejemben a gondolatok. Azok után, amit Aaron mondott tegnap, én elkezdtem azon morfondírozni, hogyan zárhatnám ki őt ebből az egész Amerikába utazástól. De ahogy felfogtam, mit is akarok tenni, rájöttem, hogy ez nem fair, nem tehetem meg, hogy hátrahagyom őt és adott esetben az én lelkemen száradjon az ő halála, ha Harald rátalál. Aaron akármennyire is önként jelentkezett erre a vakmerő és veszélyes utazásra, mégis csak miattam tartunk ott, ahol. Valahol ez az én hibám. Talán ha nem vagyok ilyen elcseszett, sosem tűntem volna fel senkinek… Fájtak a saját szavaim, de attól még igazak voltak. Lehet, hogy most nem egy hátborzongató, hülye kastélyban ülnék és várnám a hajnalt ilyen terhekkel a vállamon, hanem egy normális családnál, egy egyszerű házban aludnám az igazak álmát. De nem, nem is vágyom erre, ha őszinte akarok lenni. Arra vágyom, hogy megismerjem azt az embert, akit szeretek, akit nem ismernék, ha nem lennék ilyen defektes. Ez egy hülye kör, aminek nincs sose vége, de azért az ember mégis mindig, újra és újra lefutja, hátha mégis. De nincs.

            Mire Aaron is hajlandó lett velem újra egy légtéren osztozni, addigra belefáradtam a felesleges agytréningbe. Egy pillanatig úgy nézett rám, mint aki mondani akar valamit, de vagy tévedtem, vagy meggondolta magát, mert végül csendben leült a nagy faragott székre, ahova tegnap is.

-          Maradunk a tervnél? – kérdezte végül.

-          Igen.

-          Rendben. – bólintott beletörődve, hogy nem mondok le a repülésről.

Ezek után nem maradt más hátra, mint körülnézni a reptéren feltűnés nélkül és nekem keresni egy telefont, amit hamar meg is találtam a parkoló mellett. Amíg Aaron elment intézni egy próba jegyvásárlást egy nemsokára induló gépre, addig én felhívtam Damont. Az első csörgés közbe felvette.

-          Jen. – kijelentette, nem kérdezte.

-          A reptéren vagyunk. Aaron most vesz egy jegyet tesztből, hogy lássuk valaki idejön-e a reptérre erre a lépésre. Ha nem történik semmi, akkor egy holnapi géppel elrepülünk.

-          Melyik államba jöttök?

-          Azt még nem tudom.

-          Jen… Ígérem, nem fogok hülyeséget csinálni, de mondd meg.

-          Tényleg nem tudom. De most, hogy mondod, tényleg jobb, ha nem tudod.

-          Jen, nem vagy vicces.

-          Nem viccelek. Ülj a fenekeden és holnap estére ott leszek.

-          Ne már!

/Damon/

            Tényleg nem tudtam eldönteni, hogy most komolyan átver, vagy az igazat mondja-e. Azt meg pláne nem tudtam, hogyan szedhetném ki belőle mégis az úti célt. Nekem azt tudnom kell, tudni akarom, mert ott akarok lenni, mikor újra ráteszi a lábát erre a földre.

-          Jen, nem vagy vicces.

-          Nem viccelek. Ülj a fenekeden és holnap estére ott leszek.

-          Ne már!

Nem jött válasz, csak egy nagy, csattanó hang, aztán több hasonló, de halkabb koppanás és végül csend.

-          Jen? Jen. Jen! – nem válaszolt és ez nem jelenthetett jót.

Tovább próbáltam szólongatni, aztán letettem, hogy visszahívjam a telefonfülke számát, de a kagyló félre volt téve. Vagyis Jen elejtette és a telefon koppant a fülke üvegén. Csak egy magyarázat jutott eszembe. Harald elkapta.

            Mindenen átgázolva indultam el a házból, de még a bejárati ajtóig sem jutottam el, mikor Stefan az utamba került.

-          Hová igyekszel? Mi a gond?

Ki akartam kerülni, hisz így is csak pazarolom az időt, de visszalökött, mikor megpróbáltam elmenni mellette.

-          Ezt nem kellett volna. – egy nagyot húztam be neki, mire ő el is vesztette az egyensúlyát és nekiesett a falnak, de ennyi idő alatt szinte mindenki leért az előtérbe.

-          Mi folyik itt? – kérdezte Jason, miközben Elena már Stefan mellé is ugrott. Cöhh, pedig semmi baja, nem kapott nagyot.

Most már hiába akartam sietni, úgy szabadulok a leggyorsabban, ha elmondom.

-          Jennel beszéltem, a reptéren voltak körülnézni, de egyszer csak eldobta a telefont és nem válaszolt többé. Valami baj van.

-          Harald? – kérdezte Bonnie.

-          Fejemet tenném rá.

Láttam az a többieken a dilemmát, hogy ők is most azonnal indulnának segíteni, ha a szívükre hallgatnának, de ott az eszük is, ami azt mondja, ezt át kell gondolni.

-          Cassie? Érzed még Jent? – kezdett bele a nagy intézkedésbe Bonnie.

-          Igen.

-          Legalább az biztos, hogy él.

-          És ugyan ott van, legalábbis azon a környéken, ahol tegnap este is.

-          Szóval bárki kapta el, nem vitte messzire.

-          Nem lehet, hogy nem működött a varázslatotok és Aaron az? – kérdezte Caroline és nem is mondott hülyeséget. Ennek is van annyi esélye, mint annak, hogy Harald az.

-          Kizárt. – rázta meg Bonnie a fejét, de azért én nem hittem neki vakon.

-          Remek, most, hogy ezt tudjuk, elindulhatnánk végre!? – bármeddig gondolkodunk, ugyan úgy nem fogunk tudni semmi biztosat! De megint az utamat állták.

-          És mi van, ha ez egy csapda?

-          Leszarom, akkor belefutok, nem érdekel. – azzal vámpír sebességre kapcsoltam és hamarabb kiszaladtam a házból, mint ahogy azt bárki felfogta.

Magamhoz képest is rettentő gyorsan futottam, és így rövid időn belül el is értem a legközelebbi repteret.

-          Mikor megy gép Norvégiába legközelebb? – tolakodtam egy hosszú sor elejére szemrebbenés nélkül.

-          Csak este hétkor. – majd megütött a guta, hogy ennyit kell várni, de nem volt jobb és gyorsabb ötletem a közlekedésre, így hát vettem egy jegyet és leültem a váróban.

/Jen/

            Valaki megragadta a karom és olyan erővel facsarta a hátam mögé, hogy azt hittem le is szakítja. Akartam sikítani, vagy valami, de a számat is befogta, valószínűleg egy második vámpír. Ami viszont a legrosszabb, hogy a kendő, amit a számhoz szorítottak, teljesen át volt itatva vasfűvel. Égetett, mart és belélegezve teljesen elbódított. Próbáltam nem levegőt venni, de ingerelt a szúrós érzés az orromban és a számban arra, hogy lélegezzek és nyeljek. Az utolsó erőmmel is igyekeztem szabadulni, de az végén már teljesen erőtlen volt a leghatározottabb mozdulatom is. Becsuktam a szemem, hogy még egy kis erőt gyűjtsek, de a legnagyobb meglepetésemre, valami mást kaptam. Egy furcsa, eddig ismeretlen érzést járta át a testem, és mikor már mindenhol éreztem, kitisztult a tüdőm, eltűnt a maró érzés az arcomból és már a kezemet sem szorította senki a hátam mögé. Kinyitottam a szemem és olyan dolgot tapasztaltam, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Szellem voltam, vagy valami nagyon hasonló. A támadóim, két vad idegen vámpír csak csodálkozva álltak és a szemüket meresztették. Az egyik meglengette a kezét a levegőben, és az ujjai el is értek volna, ha nem hatolnak át rajtam, mint a levegőn. Durva egy érzés volt, de mérhetetlenül hálás voltam minden létező és nem létező istennek ezért a képességért abban a pillanatban.

            Furcsa volt mozogni, de azért megoldottam és befutottam a reptér előcsarnokába, hogy megkeressem Aaron. Épp végzett a jegyvásárlással. Kinéztem egy kicsit eldugottabb helyet és ahogy Aaron mellém ért, utána nyúltam, de nem tudtam megfogni.

-          A francba! – néztem a kezemre.

Szuper, hogy nem tudnak megfogni, de azért jó lenne, ha nekem menne. Még egyszer Aaron felé nyúltam és most, hogy koncentráltam rá, hogy érezze a kezem, sikerült is körülfognom a karját. Ő ijedten nézett a csuklójára, aztán arra a légüres térre, ahol én voltam. Nem hagyhattam, hogy elszaladjon. Gyorsan félrerántottam a sarokba, majd elkezdtem a visszaváltozásra koncentrálni.

            Hamar rájöttem, hogy nem ugyan úgy működik, mint az alakváltás, de amikor ösztönösen nyugtatni kezdtem magam, megéreztem ugyan azt a furcsa érzést kiindulni a gyomromból. Mire megint végigért rajtam, újra láthatóvá váltam. Aaron csak tátogott, mint egy partra vetett hal és mutogatott rám, de nem tudott mit mondani.

-          Aaron, sietnünk kell. Az előbb két fickó elkapott, alig tudtam elmenekülni. Mikor indul az a gép? – vettem ki a kezéből a repülőjegyeket.

Már értettem miét találtak meg minket. Aaron a Mystic Falls-hoz legközelebb eső városba vett jegyet. Ezt tényleg figyelték. De a gép szerencsére 10 perc múlva indul és már meg is kellett kezdeni a beszállást. Nem volt idő megvárni, míg Aaron újraindul és meg tudjuk vitatni a következő lépést. Döntöttem.

            Magam után vonszoltam őt a karjánál fogva, a biztonsági kapunál előretörtem, odaadtam a jegyeinket és mikor kötekedni kezdett volna az utaskísérő, megigéztem.

-          Minden rendben, mehetünk.

-          Minden rendben, mehetnek. Kellemes utat!

Futva tettük meg az utolsó métereket, miközben folyamatosan azt figyeltem, hogy a többi utas közt nem látom-e meg valamelyik támadómat. De nem láttam őket, még akkor sem, mikor becsukódott az utolsó felszálló után a repülő nehéz ajtaja. Mikor kigurult a kifutóra a gép, és lassan a levegőbe emelkedett, csak akkor fújtam ki megkönnyebbülten a levegőt. Én ültem az ablak mellett és ámulva néztem Norvégia csodás táját, mikor az jött a számra, hogy:

-          Még sosem repültem. – és elmosolyodtam, ami aztán csak még szélesebb vigyorrá vált. Egy újabb emlék…

-          Jen, úton vagyunk.

-          Igen.

-          Ugye tudod, hogy ezzel lehet nagy bajba kevertük a barátaid?

-          Nem volt más választásom. – vágtam rá, pedig bele se gondoltam, hogy árthatok bárkinek is ezzel az elkapkodott lépéssel.

Most már úgysincs mit tenni, néhány óra múlva ez a gép landolni fog Amerikában, ahol vagy az ismeretlen barátaim, vagy Harald emberei várnak majd.

/Damon/

            Már órák óta ültem a reptér várójában, de az a nagy digitális kijelző, amin a repülőgépek is fel voltak sorolva, még mindig csak délután 5-öt mutatott. Kezdett elfogyni a türelmem és az sem segített, hogy idő közben Jason is csatlakozott hozzám. Még ha azért jött volna, hogy elkísérjen és segítsen! De nem, ő csak meg akart arról győzni, hogy menjek vissza a házba és gondoljuk át a dolgot. Lehet, hogy igazuk van és ha nem rohanok el, mostanra kitaláltunk volna valamit, és ha nem, még mindig tudnék jegyet venni, de már eljöttem és nem megyek haza. Különben is, amióta Jent keressük, most érzem először azt, hogy végre teszek valamit! Még akkor is, ha meggondolatlanság és több bajt okozok vele, mint jót.

            Végül már Jason sem próbált meggyőzni, csak ült mellettem és várta, hogy az én gépemre szólítsák az utasokat. A kijelzőt figyelve, azt vettem észre, hogy egy Norvégiából jött gép. Az a gép, amivel én fogok utazni. Biztos olyan járat, ami jön, tankolnak bele, majd fordul is vissza. Egyre közelebbinek éreztem a cselekvés pillanatát és az eddigi elfojtott izgatottságom kezdett a felszínre törni. Már nem lecsúszva a széken, az államat támasztva meredtem a kijelzőre, hanem egyenes háttal, a lábammal dobolva vártam. Lassan elkezdtek kiszivárogni az utasok. Nem voltak túl sokan, de azért pár tucat ember, egyszerre kisebb tömegnek festett. És akkor megláttam. De nem hittem a szememnek.

            Azonnal felpattantam a székből és belevetettem magam a szembe áradó tömegbe, hogy minél előbb odajuthassak hozzá. Nekem jöttek, rám léptek, de most a legkevésbé sem érdekelt a tülekedő emberhad, most, mikor Jen újra itt áll velem szemben és engem keres a tekintetével.

/Jen/

            Az egész repülőúton csendben ültünk. Igaz párszor megpróbáltunk beszélgetést kezdeményezni, főleg én, de minden alkalom gyorsan kudarcba fulladt. Magasan a felhők felett repültünk és gyönyörű volt látni az egyre inkább narancssárgába forduló napot, ami megfestette a felhők fehér tengerét, mégsem bántam, mikor utasítottak minket az övek becsatolására és alámerültünk. A következő tíz perc egyszerre volt végtelenül hosszú és rettenetesen rövid. Féltem, izgultam, ott akartam már lenni, mégis húztam volna még egy kicsit az időt… A folyosók hosszú labirintusa után végre elértünk egy önműködő ajtóhoz. Megtorpantam.

-          Minden oké? – kérdezte belém ütközve Aaron.

-          Persze.

Gyorsan összeszedtem magam és pár határozott lépéssel már kint is teremtem a várócsarnokban. Körülfuttattam a szemem a helyen, hátha felismerem, vagy beugrik valami, de ahogy mindig, most is teljes sötétség. Aztán az emberek jöttek. Rögtön elkezdtem figyelni, hátha meglátok valahol egy gyanús figurát, aki Harald embere lehet, de csak egy zavargás volt nem messze előttünk a kifelé tartó emberek közt. Felkészülve mindenre, közel Aaron mellett állva vártam, hogy mi tűnik majd elő a tömegből, de ahogy megláttam a felénk tartó embert, tudtam, hogy ő nem Harald embere.

            Magas volt, világos bőrű és sörét hajú. A szemei… A szemei pedig olyan kékek voltak, mint amilyenre emlékeztem. Gyönyörűek, hidegek, mégis tüzesek, tele érzelemmel. Nem ismertem, de tudtam, muszáj, hogy ő legyen Damon. Úgy nézett rám, mint a világ nyolcadik csodájára, de nem jött közelebb, csak alig hallhatóan annyit mondott:

-          Jen.

Aaronnal szorosan a nyomomban tettem egy lépést felé.

-          Damon. – már biztosan tudtam, hogy ő az, felismertem a hangját.

Ő is közelebb jött. Végig nézett rajtam, mint aki valami műtárgyról akarja megmondani, hamis-e vagy valódi. Ekkor ért mögé egy másik férfi, szőke hajú, kék szemű, szemmel láthatóan ő is ismert engem. Végig mértem őt is, hátha róla majd eszembe jut valami, de neki még a nevére sem volt ötletem. Közben Damon is végig nézett Aaronon, és bár láttam, a nem tetszést, mindketten tudtak viselkedni.

-          Minden… rendben van? – kérdezte Damon, és elindult felém, a keze, hogy végre hozzám érjen, mégis az utolsó pillanatban leeresztette.

Bólintottam, mert nem tudtam még megszólalni. Sok volt ez így egyszerre, főleg az újra rám törő csalódottság miatt. Azt hittem, ha majd eljön ez a pillanat, majd mint egy villámcsapásra, visszatér minden. És nem. Semmi nem történt. Semmi, azon kívül, hogy végre itt vagyok és végre azt érzem, hogy ott is vagyok, ahol kell lennem. Lehet, hogy soha nem is lett volna szabad többet várnom…

következő rész...

Huhh,

na emberek, letudtam a melót, tanulni képtelen vagyok, szóval most neki is állok a fejezet, amit vagy ma fel is teszek, vagy holnap! 

Bocsánat tényleg a nagy késésért, de ez van, nem ismétlem önmagam. 

Hogy kicsit beavassalak titeket az életembe, mutatok pár képet az elmúlt napjaimról. ;) Akit érdekel, érdekel, akit nem, nem. :P 

 (Róna)

 (Baba)

 (Mona) 

 (tanulok! :/)

 (Bettikém<3)

 (Betti)

 (Rónával lovaglás végén)

(Rónával)

Jah, és jut eszembe, kaptam díjat is, Phineas és Lonzita jóvoltából! Köszönöm szépen, ide is kiteszem a képet, de a díjak oldalon kap végleges helyet! ;)

 

Nah, most már tényleg a fejezettel jövök legközelebb! Pussz<3